Bálint Endre (1914-1986)

Nyomtatóbarát változat

Katt !

 

Bálint Endre    Várakozók, 1975

Bálint Endre (1914-1986)     Várakozók, 1975

51×42cm monotípia, papír

Jel. k.l. Bálint 75

( egykor Passuth Krisztina művészettörténész tulajdonában )

 

Passuth Krisztina (MTI) – A művészettörténész felidézte, hogy édesapjával, Passuth László íróval a Szépművészeti Múzeumban tett séták indították el a művészettörténészet felé. “Vasárnap délelőttönként, a szabadnapján mentünk a múzeumba” – emlékezett, majd hozzátette, hogy csak egyetemista korában ébredt fel benne az érdeklődés az avantgárd iránt. “Akkoriban – 1956 és 1961 között jártam egyetemre – nem lehetett tanulmányozni az avantgárd műveket” – mondta, majd hozzátette, végül nem egy kiállítás vagy mű fordította a figyelmét az 1910-es, 1920-as évek képzőművészete felé, hanem Kassák Lajos. “Azt hiszem, ez nem szorul különösebb magyarázatra. Számomra reveláció volt az ő személye, gondolatai, tudása és az új képzőművészeti irányzatok iránti nyitottsága” – emlékezett. A másik nagy szerelmet Bálint Endre képei jelentették. “Akkor láttam a képeit, amikor 1962 végén hazatért párizsi emigrációjából, és ma is nagyon kedvelem az ő művészetét” – mondta. Passuth Krisztina ugyanakkor hozzátette: Nyugat-Európában még ma is alig ismerik a korszak kelet-európai művészetét. “Ahhoz képest, hogy mennyire ismeretlen volt, mostanában kezd beszivárogni a művészettörténészek világába a kelet-európai avantgárd” – tette hozzá, majd egyik büszkeségeként említette azt a tanítványaival szervezett franciaországi tárlatsorozatot, amellyel sikerült “egy pici rést nyitni a teljes homályon” a magyar Vadak felé. “Szerencse, hogy a franciák tudták csatolni a saját mozgalmukhoz, a fauve-okhoz” – jegyezte meg. Életének egyik legfontosabb mozzanatának azonban a Nyolcak festőcsoportjának felfedezését tartja. “1965-ben rendeztem a Nyolcak képeiből egy kiállítást, aztán 1967-ben könyvet is írtam róla” – mondta, hozzátéve: most tanítványaival egy nagyszabású tárlatot készítenek a legjelentősebb magyar avantgárd művészcsoport alkotásaiból a pécsi Európai Kulturális Fővárosa programsorozat részeként. Életének másik fontos eseményének a Moholy Nagy László-monográfia megírását tartja, amely később németül, franciául és angolul is megjelent. “Számomra is meglepetés volt, hogy még ma is ez az 1982-ben megjelent munka a tankönyv az amerikai egyetemeken” – tette hozzá. Jelenleg azonban a pécsi kiállítás foglalkoztatja a leginkább, mint mondta, komoly feladat a hazai magángyűjteményekben lévő képek felkutatása, mivel a tulajdonosok adatai nem nyilvánosak. “Szerencsére a legtöbb kép a hazai múzeumokból kölcsönkérhető” – mondta. Reménytelennek tartja viszont az eredeti terv megvalósítását, hogy külföldi analógiákat is bemutassanak a Nyolcak Európában elnevezésű kiállításon, például néhány Matisse- vagy Cézanne-kép erejéig. “Az ilyen mesterműveket két-három évvel a kiállítást megelőzően szokták kölcsönkérni, mi pedig nagyon le vagyunk maradva. Ráadásul nagyon sokba kerülne a kölcsönzésük és a szállításuk” – tette hozzá. Passuth Krisztina 1937-ben született Budapesten. 1961-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténet-történelem szakon. 1962 és 1966 között a Magyar Nemzeti Galériában, 1966 és 1977 között a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályán dolgozott, majd a modern osztályt vezette. Az 1970-es évek végén Franciaországba emigrált és a párizsi Pompidou Központban dolgozott. 1980-tól 1991-ig a párizsi városi Modern Művészeti Múzeum könyvtárvezetője volt, emellett pedig kiállításokat rendezett. 1987-ben a Sorbonne-on doktorált. 1992-ben települt vissza Magyarországra. 1993-tól 2003-ig az ELTE Bölcsészettudományi Kara Művészettörténeti Intézetének intézetvezető professzora volt, 1993 óta a doktori iskola vezetőjeként is dolgozott. Forrás: kultura.hu